A járvány alatt a fuvarozó cégek azt tapasztalták, hogy egymás után bezárkóznak az országok, lezárják a határokat, leállnak a gyártó üzemek, kiszámíthatatlan korlátozásokat léptetnek életbe, az ellátási láncokban fennakadások történnek. A kormányok sietve meghozott, nem összehangolt határozatokkal próbáltak úrrá lenni a helyzeten, de ezek inkább káoszt okoztak a logisztikában, várakozásokat a határokon és ennek eredményeképp jelentős szállítási késedelmeket.
A fuvarozók körül olyan munkakörnyezet alakult ki amire még sosem volt példa. A bizonytalanság miatt jelentősen ingadozó fuvardíjakkal, kapacitás többletekkel és erőforráshiányok kialakulásával találták magukat szemben. Összeségében jelentős, nemzetközi téren cca 30%-os, belföldön 10% alatti teljesítmény csökkenés jellemezte 2020 első félévének végét.
Hogyan élték meg és túl a KKV szektorba tartozó kisvállalkozók ezt a traumát?
Vannak vesztesek és nyertesek.
A nyertesek közé tartoznak elsősorban a futár cégek, akik 20-100% közötti forgalom növekedésről számolnak be. De a nyertesek közé lehet ebben a helyzetben sorolni azokat a vállalkozásokat is, akik elmondásuk szerint viszonylag kisebb zökkenővel tudták átvészelni a legnehezebb hónapokat. Ez elsősorban azoknak sikerült, akik több lábon állnak, speciális fuvarozási területen dolgoznak, vegyesen végeznek belföldi és nemzetközi fuvarozást. Az ilyen kisvállalkozásoknak jellemzően az általánosnak mondható gépkocsivezetői hiány sem okozott problémát. Ehhez viszont nem csak a több lábon állásra volt szükség, hanem fuvarozói körökben elismert céges háttérre, szakmai tudásra és szavahihető cégvezetőre. Ennek a kombinációnak a velejárója egy reálisan árazott fuvardíj, ami fedezetként szolgál egy jó műszaki színvonalú járműparknak és a piacképes gépkocsivezetői juttatási csomagnak.
A vesztesek pont olyan területen dolgoztak, ahol vagy az ország, vagy a termelő gyárak is bezártak egy időre. Ők azt tapasztalták, hogy 2020 márciustól augusztusig a havi circa 20 napból átlagosan 5-6 napot tudtak csak dolgozni. Őket különösen nyomasztja a gyorsan növekvő üzemanyag-, gumi-, alkatrész ár, és a keserű tapasztalat, hogy nem tudják érvényesíteni díjemelési igényüket a megbízók felé. Ők azok, akik a bizonytalan körülmények miatt nem tudtak sikeresen élni a kormányzati támogatásokkal sem, legfeljebb kivonhatták járműveik egy részét a forgalomból vagy oroszrulettet játszanak a hitelmoratórium adta átmeneti lehetőséggel.
Ugyanakkor az is ront a fuvaros kisvállalkozók helyzetén, hogy csekély a mozgásterük abban, hogy közvetlenül tudjanak a termelő vagy kereskedő cégekkel szerződést kötni. Ezt nagyobb kereskedelmi potenciállal rendelkező vállalkozások teszik meg. Viszont néhány szállítmányozó kihasználják ezt a pozíciót, és sok esetben szemtelenül magas – úgymond - extrajutalékot vesznek le a fuvardíjakból. Nem ritka a 2-4 kézen is átmenő megbízás.
Bármennyire is jól hangzanak az ellátási láncok kockázatkezelésére vonatkozó stratégiák és intézkedési tervek, a kkv vállalatoknak önmagukban kevés befolyásoló szerepük és rálátásuk van a globális értékláncok rugalmasságának és azok ellenállóképességének kialakításában. Szemmel láthatóan a nagyobb piaci szereplők is nehezen találják a megfelelő forgatókönyvet.
Összességében elmondható, hogy az elmúlt időszak nem csupán az ellátási láncok sebezhetőségére mutatott rá, hanem arra is, hogy a globális kereskedelem és ipar mekkora mértékben van kiszolgáltatva a logisztikai szektornak. Vagyis kevés olyan tevékenység és vállalat létezik, melynek logisztikája ne függene attól, hogy az áruszállítási szereplők hogyan alkalmazkodnak a kihívásokhoz. Márpedig ezen szereplők jelentős részét - a világviszonylatban is értelmezhető fragmentáltság miatt – fuvaros kis és középvállalkozások alkotják. Magyarországon is. Bár a magyar kisfuvarosok egyre inkább nehéz helyzetbe kerülnek nem csupán a COVID-járvány miatt, hanem a külföldi fuvarozók agresszív térnyerése miatt is, valamint elmondható, hogy az állam és az érdekképviseleti szervek igyekeznek mentőöveket dobni, de a hathatós megoldást a piacion kell megtalálni. Ahogyan a cég folyamatos működéséhez szükséges árbevételt is.